Nos, ahogy az már csak lenni szokott az ilyenekkel, van, ami megtörténik, és van, ami nem...
Ami nem történt meg: még a "feldolgozási" szakaszban vagyok, ezért csak annyit írok róla, hogy a másik mániámmal (madarak, fák, ilyesmi...) kapcsolatos, és nagyon megviselt, hogy nem úgy alakult, ahogy megálmodtam... Mert nem csak álomról volt szó, hanem konkrét ajánlatról, amit hónapokig tartó hitegetés után rúgtak fel, mindenféle racionalitást nélkülözve...
A másik történet jóval később kezdődött, valamikor február közepén...
De kezdem a legelején.
A Fonalshop elkezdte forgalmazni a Atalier Zitron fonalakat. Nem ismertem egyáltalán ezeket a fonalakat, korábban csak Gabitól hallottam róla, hogy különleges minőségűek.
Aznap, amikor megjelentek ezek a fonalak, Mónika megkeresett, hogy lenne-e kedvem kipróbálni őket.
Aztán hirtelen felgyorsultak az események...
Mivel a következő megjelenésig nagyon rövid volt a határidő, nagyon hirtelen történt minden, és hogy a szokásos formámat is hozzam, nagyon izgultam.
Az eredmény:
Arról, hogy mi milyen formában fog megjelenni, nem tudtam előre semmit. Nem is láttam még az egész magazint, csak ezt a beszkennelt néhány oldalt.
De már most is nagyon-nagyon örülök, mert a fotók csodaszépek lettek, és úgy hallottam, ez a szám messze kiemelkedik az eddigiek közül, telis-tele van gyönyörűségekkel. Előzetes itt, és a lap ma már az újságosoknál van.
Azonban a legnagyobb meglepetés még mindig hátravan: a csipkekardigán nemhogy a magazin két rovatába is bekerült, hanem a címlapra is!
Az újságban van egy rövid riport is velem, fotóval rólam. Kéretik elnéző lenni, ez a fotó szintén hozott alapanyag, és ezen már a photoshop se nagyon segít! :-)
A szoros határidők miatt elfelejtettem rendes képeket csinálni.
A stóláról nincs is más képem, csak blokkolásos:
A csipkekardigán fotóját meg még össze is csaptuk! Az öltöztetés megkönnyítése miatt leszedtem a próbababa csuklóit, és elfelejtettem visszatenni. Jobban jártok a magazin fotóival!
