A játék nyereménye pedig a stóla, amit a nagyon különleges, kézzel festett Zitron Unisono-ból kötöttem az Amelie-nek.
Egy hosszú hétvége után...
2011. március 21., hétfő
... most valahogy nem kedvelem annyira munkahelyem. Készenlétes voltam, és az elmúlt 4 napban alig voltam otthon. Van is eredménye: az órarendem megint teljesen oda, megcsúsztam mindennel. Hogy a bokámig érő fekete karikákról a szemem alatt ne is beszéljünk!
Zárójelben: nincs semmi összefüggés semmivel, és semmi gond nincsen, a szokásos éves műsor megy, csak épp ezen a hétvégén bokrosodott meg néhány daru, ami most nagyon rosszkor jött a főjavítás miatt.
Ez a stóla készült csak el még csütörtökön, de rohamban fotóztam, még megmérni is elfelejtettem, és nem is túl színhűek a képek. Egy biztos, a fonalat Bucilla festette.
Más:
A sok csodálkozó kérdésre itt is válaszolva:
A megjelenésem az Amelie-ben teljesen független a Barka fonaltól.
Nagyon szívesen dolgozom a Barkának is, ha szüksége van rám, és az Amelie-nek is, ha felkérnek, de ezek a felkérések teljesen függetlenek egymástól, ahogy én is az vagyok.
Zárójelben: nincs semmi összefüggés semmivel, és semmi gond nincsen, a szokásos éves műsor megy, csak épp ezen a hétvégén bokrosodott meg néhány daru, ami most nagyon rosszkor jött a főjavítás miatt.
Ez a stóla készült csak el még csütörtökön, de rohamban fotóztam, még megmérni is elfelejtettem, és nem is túl színhűek a képek. Egy biztos, a fonalat Bucilla festette.
Más:
A sok csodálkozó kérdésre itt is válaszolva:
A megjelenésem az Amelie-ben teljesen független a Barka fonaltól.
Nagyon szívesen dolgozom a Barkának is, ha szüksége van rám, és az Amelie-nek is, ha felkérnek, de ezek a felkérések teljesen függetlenek egymástól, ahogy én is az vagyok.
Amelie még egyszer
2011. március 10., csütörtök
Végre átlapozhattam a magazint, és az egyik meglepetés a másik után ért!
A bevezető szövege szerint a lap stílusában és tartalmában is megújult, és ez valóban így van! Szebbnél szebb darabok vannak benne, azonnal tűkre kívánkoznak.
A legjobb meglepetés: Adél két díjat is nyert a szalagos táskájával, és a táska leírása is megjelent a lap 48. oldalán. Gratulálok!
A bevezető szövege szerint a lap stílusában és tartalmában is megújult, és ez valóban így van! Szebbnél szebb darabok vannak benne, azonnal tűkre kívánkoznak.
A legjobb meglepetés: Adél két díjat is nyert a szalagos táskájával, és a táska leírása is megjelent a lap 48. oldalán. Gratulálok!
A fotó Adél kollázsa
Természetesen gratulálok az összes nyertesnek, senki érdemét nem akartam lekicsinyíteni.
Nézzétek el nekem, hogy Adélt kiemeltem, ő ugyanis közeli barátnőm.
Néhány...
... bejegyzéssel korábban arról írtam, hogy izgalmas dolgok bekövetkeztére várok.
Nos, ahogy az már csak lenni szokott az ilyenekkel, van, ami megtörténik, és van, ami nem...
Ami nem történt meg: még a "feldolgozási" szakaszban vagyok, ezért csak annyit írok róla, hogy a másik mániámmal (madarak, fák, ilyesmi...) kapcsolatos, és nagyon megviselt, hogy nem úgy alakult, ahogy megálmodtam... Mert nem csak álomról volt szó, hanem konkrét ajánlatról, amit hónapokig tartó hitegetés után rúgtak fel, mindenféle racionalitást nélkülözve...
A másik történet jóval később kezdődött, valamikor február közepén...
De kezdem a legelején.
A Fonalshop elkezdte forgalmazni a Atalier Zitron fonalakat. Nem ismertem egyáltalán ezeket a fonalakat, korábban csak Gabitól hallottam róla, hogy különleges minőségűek.
Aznap, amikor megjelentek ezek a fonalak, Mónika megkeresett, hogy lenne-e kedvem kipróbálni őket.
Aztán hirtelen felgyorsultak az események...
Mivel a következő megjelenésig nagyon rövid volt a határidő, nagyon hirtelen történt minden, és hogy a szokásos formámat is hozzam, nagyon izgultam.
Az eredmény:
Arról, hogy mi milyen formában fog megjelenni, nem tudtam előre semmit. Nem is láttam még az egész magazint, csak ezt a beszkennelt néhány oldalt.
De már most is nagyon-nagyon örülök, mert a fotók csodaszépek lettek, és úgy hallottam, ez a szám messze kiemelkedik az eddigiek közül, telis-tele van gyönyörűségekkel. Előzetes itt, és a lap ma már az újságosoknál van.
Azonban a legnagyobb meglepetés még mindig hátravan: a csipkekardigán nemhogy a magazin két rovatába is bekerült, hanem a címlapra is!
Az újságban van egy rövid riport is velem, fotóval rólam. Kéretik elnéző lenni, ez a fotó szintén hozott alapanyag, és ezen már a photoshop se nagyon segít! :-)
A szoros határidők miatt elfelejtettem rendes képeket csinálni.
A stóláról nincs is más képem, csak blokkolásos:
A csipkekardigán fotóját meg még össze is csaptuk! Az öltöztetés megkönnyítése miatt leszedtem a próbababa csuklóit, és elfelejtettem visszatenni. Jobban jártok a magazin fotóival!
Nos, ahogy az már csak lenni szokott az ilyenekkel, van, ami megtörténik, és van, ami nem...
Ami nem történt meg: még a "feldolgozási" szakaszban vagyok, ezért csak annyit írok róla, hogy a másik mániámmal (madarak, fák, ilyesmi...) kapcsolatos, és nagyon megviselt, hogy nem úgy alakult, ahogy megálmodtam... Mert nem csak álomról volt szó, hanem konkrét ajánlatról, amit hónapokig tartó hitegetés után rúgtak fel, mindenféle racionalitást nélkülözve...
A másik történet jóval később kezdődött, valamikor február közepén...
De kezdem a legelején.
A Fonalshop elkezdte forgalmazni a Atalier Zitron fonalakat. Nem ismertem egyáltalán ezeket a fonalakat, korábban csak Gabitól hallottam róla, hogy különleges minőségűek.
Aznap, amikor megjelentek ezek a fonalak, Mónika megkeresett, hogy lenne-e kedvem kipróbálni őket.
Aztán hirtelen felgyorsultak az események...
Mivel a következő megjelenésig nagyon rövid volt a határidő, nagyon hirtelen történt minden, és hogy a szokásos formámat is hozzam, nagyon izgultam.
Az eredmény:
Arról, hogy mi milyen formában fog megjelenni, nem tudtam előre semmit. Nem is láttam még az egész magazint, csak ezt a beszkennelt néhány oldalt.
De már most is nagyon-nagyon örülök, mert a fotók csodaszépek lettek, és úgy hallottam, ez a szám messze kiemelkedik az eddigiek közül, telis-tele van gyönyörűségekkel. Előzetes itt, és a lap ma már az újságosoknál van.
Azonban a legnagyobb meglepetés még mindig hátravan: a csipkekardigán nemhogy a magazin két rovatába is bekerült, hanem a címlapra is!
Az újságban van egy rövid riport is velem, fotóval rólam. Kéretik elnéző lenni, ez a fotó szintén hozott alapanyag, és ezen már a photoshop se nagyon segít! :-)
A szoros határidők miatt elfelejtettem rendes képeket csinálni.
A stóláról nincs is más képem, csak blokkolásos:
A csipkekardigán fotóját meg még össze is csaptuk! Az öltöztetés megkönnyítése miatt leszedtem a próbababa csuklóit, és elfelejtettem visszatenni. Jobban jártok a magazin fotóival!
Buboréksálak
2011. március 8., kedd
Nagyon megtetszett ez a fajta nemezelés, muszáj volt kipróbálnom.
Kid mohair-ből kötöttem a sálakat, aztán a mosógépben nemezeltem. Nagyon jó móka, biztosan lesz még folytatás!
Két ...
2011. március 7., hétfő
... kötéspróba:
Rikker-féle fonal, Bucilla festette őket. A kék sokkal élőbb, de most ennyire futotta a türelmem, nem volt kedvem vacakolni a fotózással.
Már vagy egy fél éve vannak blokkolópálcáim, ideje lenne előszednem őket, ahogy a fotókat elnézem.
Két új vendég is van a kerti vendéglőben. Ez egy lány feketerigó, csak nagyon nyújtózkodik a mazsolák után. Van két fiú is, de együtt nem lehet fotózni őket (a lánnyal sem), mert mindig összevesznek.
Barátposzáta hölgy:
Tavaly egész nyáron itt voltak a párjával, a hímnek gyönyörű és nagyon erőteljes éneke van.
Más: voltam még a múlt héten Rikkeréknél. Egyelőre nem lesz a puhábbik gyapjú, de az is lehet, hogy már egyáltalán nem lesz, majd még meggondolják. Azzal szeretnének foglalkozni, amivel mindig is foglalkoztak, és ami igazán megy: a színes normál fonal. A puha fonalak 10-20 dekánként kopogattak el, hosszú idő alatt, sok munka állt benne sokáig.
Mindez teljesen érhető a mai helyzetben. Csak csendben reménykedem, hogy valamikor mégis lesz majd puha gyapjú egy jó kis készletfeltöltés erejéig. Pár évre valót azért be lehetne spájzolni...
Rikker-féle fonal, Bucilla festette őket. A kék sokkal élőbb, de most ennyire futotta a türelmem, nem volt kedvem vacakolni a fotózással.
Már vagy egy fél éve vannak blokkolópálcáim, ideje lenne előszednem őket, ahogy a fotókat elnézem.
Két új vendég is van a kerti vendéglőben. Ez egy lány feketerigó, csak nagyon nyújtózkodik a mazsolák után. Van két fiú is, de együtt nem lehet fotózni őket (a lánnyal sem), mert mindig összevesznek.
Barátposzáta hölgy:
Tavaly egész nyáron itt voltak a párjával, a hímnek gyönyörű és nagyon erőteljes éneke van.
Más: voltam még a múlt héten Rikkeréknél. Egyelőre nem lesz a puhábbik gyapjú, de az is lehet, hogy már egyáltalán nem lesz, majd még meggondolják. Azzal szeretnének foglalkozni, amivel mindig is foglalkoztak, és ami igazán megy: a színes normál fonal. A puha fonalak 10-20 dekánként kopogattak el, hosszú idő alatt, sok munka állt benne sokáig.
Mindez teljesen érhető a mai helyzetben. Csak csendben reménykedem, hogy valamikor mégis lesz majd puha gyapjú egy jó kis készletfeltöltés erejéig. Pár évre valót azért be lehetne spájzolni...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
