Tűzkeresztség

Átestem rajta. Az egyetemen. Megvolt az első vizsgám. Statisztika. Mindez pénteken, a naaaaaaaagy sztrájk idején. Fél 9-től volt konzultáció, de azt mondták, akár vizsga is lehet belőle. Felkeltem 4-kor, indultam 5-kor, mondván, ki tudja, odaérek-e egyáltalán. Fél 7-kor már az egyetemen csücsültem. Még sose értem oda ilyen rövid idő alatt. A tanár persze késett. Aztán nem mondott semmit, viszont kiadott egy feladatot gyakorolni. Azt mondta, addig felírja és elmagyarázza a következő anyagot, amíg mi 64 értékre (2x kiraktuk a magyar kártyát, és értéket adtunk a színeknek) várható értéket meg szórást becsülünk, meg autokorrelációt, kovarianciát számolunk. Ja, és a regressziós egyenlet felírásáról se felejtkezzünk el. Szóval, addig ő leadja a következő anyagot... Hát, számoltunk, számoltunk... Időnként próbáltuk megtudni tőle, hogy miért is számolunk: hogy fogyjon a papír, hogy gyakoroljunk, vagy netalán vizsgázunk?! Hát, nagyon beletemetkezett az új anyagba, nem hallotta meg. Tovább számoltunk... :-) Végül is jól szórakoztunk. :-) Már eltelt a szünet is, benézett a következő tanár, és mi még mindig csak számoltunk. Aztán visszajött a következő tanár, akkor közölte vele(!), hogy mindjárt végzünk, mert hogy mi most éppen tesztet írunk! Na, erre kicsit kicsinosítottuk a kis kockás papírjainkat (tőle kaptuk, legalább 30 éves papírok voltak, muszáj volt vigyázni rájuk!), és nagyot sóhajtottunk.
Aztán elkezdődött a következő előadás. Villamosságtan. A tanár 10 percig bírta, aztán megkérdezte: árulják már el, mit csináltak azzal pakli kártyával?!?!?!?:-)

Ja, lenne egy kis mutogatni valóm is, de egyelőre nem publikusak. Majd ha célba értek! :-)