Holnap vizsgázom. Két tárgyból. Méréstechnika, amit nagyon nem kedvelek. Meg egy másik csodaság, ami az Informatika megnevezésbe van bújtatva. Egy áramlástani feladatot (én tartály feltöltést választottam) kellett felírni differenciálegyenlettel, aztán lemodellezni számítógépen, aztán megírni a word doksit, meg egy bemutatót hozzá. Ennek "megvédése" a másik vizsga holnap...
Hímzés: csak rr-t hímzek. A januári BF-ből egy héten belül a másodikat... Előzményei ugyanazok, mint a tieiteknek.
A múlt heti "bonyodalom" után elmesélem az én rr-es előéletemet. Összesen 4 rr-ben vagyok/voltam benne.
Amikor elkezdődött kb. 2 éve az rr-ezés őrülete, én nagyon újonc voltam még az nlc-n is meg az xszemesen is. Nem nagyon mertem jelentkezni sehova se, mert nem ismertem senkit, semmit.
Aztán amikor már mindenki rr-ezett, már én is nagyon szerettem volna (gondolom, emlékeztek erre az érzésre:-)), akkor jelentkeztem a Millenniumi cicásba. Ma már magam sem tudom, hogyan keveredtem bele, de ez most már mindegy. Na, ennek tavaly szeptemberben kellett volna készen lennie, én júniusban még böktem rá, akkor még 4 maradt vissza nekem. Azóta hírét se hallottam...
Következett a januári Birthday flowers. Amikor kezdődött, még nem voltak túl nagy balhék, de aztán hamarosan lettek... Az ok, mint a tieitekben, és az egyik okozó is. A másik okozó ugyanúgy túlvállalja magát rr-ben is, KM-hímzésben is... Decemberben kellett volna végezni vele, nekem még 2-t kell böknöm rajta úgy, hogy most 1 héten belül megcsináltam szintén 2-t. Ebben ülök azon az ominózus darabon, és utolsónak fogom hagyni.
A következő rr egy meghívásos volt. Remek társaság, simán ment minden, csodás emlék a kendő (terítő) is, és a könyvecske is, amibe írtak nekem a lányok. Ő volt az:
Az utolsó a lepkés. Szintén meghívásos, klassz csajokkal, a kezdeti "kacifánt" megbeszélve, behozva, szépen haladunk, és úgy néz ki, készen is lesz időben. Ezt is öröm varrni, tudva, hogy mindenki igyekszik...
Következtetés: az rr jó és szép. De nem ismerkedésre való. És attól igazán barátság-kendő, hogy valóban "barátok" hímeznek rá egymásnak. Sokat gondolkoztam ezen, és tudom, hogy sokan azt mondjátok, közben alakulnak a barátságok. Biztos van erre is példa, de szerintem nem ez a jellemző. A "jelentkezős" rr-ekben sok olyan emberke is összekerül, akik totál nem is ismerik egymást. Valamelyik nap én is elgondolkoztam egy név fölött abban az rr-ben, amit hímzek, és megállapítottam, hogy ha most nem tudom, akkor 5 év múlva még ennyire se fogom tudni, akkor meg mi a jelentősége, öröme?!
Szóval szerintem már előtte is "barátnak" kell lenni, akkor megvan a felelősségtudat, meg minden más, ami ehhez kell. De akkor viszont csodás dolog, és én még most is párás szemmel olvasgatom a terítőhöz írt emlékkönyvecskét...
Ami még változott: mint ahogy ti szinte mindannyian, nem járok az nlc-re, és az xszemet is csak az rr-jeim miatt nézem. Maradt a multi és a blogok. Jól van ez így...
4 megjegyzés:
Egyet értek: csak barátokkal működik a dolog. Nekem egy idegen neve semmit nem jelent, nem is tesz hozzá a kész műhöz sokat.
Sokkal szomorúbb, hogy vannak olyan emberek, akikről csak azt hittem, hogy dejóban vagyunk, és kiderült, mennyire baromira nem is. Épp ezért nekem bizony egyetlen olyan rr-em sincs, ami tényleg csak örömet jelentene készen...
Egy még folyamatban van, de bármennyire is zökkenőmentes és jó a csapat, soha többet nem fogok RR-ezni: nekem megöli a lelkesedést a kötelező határidő. Már nem megy...
Az ominózus eset után elhiheted, hogy azt az RR-terítőmet, amire hímzett, mennyire gyűlölöm... Ki sem teszem soha többet. ÉS szerintem rettenetesen elkeserítő és szomorú, hogy ez egyáltalán megtörténhet egy "örömhímzésnek" induló valamivel :(
Szia!
Nekem két RR-em van, készen, nem akarok többet. Vagy ha mégis:nagyon-nagyon át fogom gondolni, kivel. NAGYON NAGYON NAGYON:D
Viszont: a francia kendős RR-hez készítettem egy kis füzetkét, amibe mindenki írt pár sort nekem. Néha még mindig átolvasom,olyan jókat írtak :) ÉS vannak köztük, akikhez még a mai napig is nagyon ragaszkodom. Anno talán abba miattam ugrottak páran, és annyira jó,hogy van egy közös kendőm velük. Azzal szerencsém volt. A JJ-RR-rel is... Nekem legalábbis. Mindkettő végülis kellemessé vált a végére. :)
Hát az RR-rel kapcs. én is vegyes érzelmekkel távoztam...kész lett, szép, és jó..de vogy csak nem volt az igazi...akkor inkább hímzek döcögős SAL-okat, amit a barátnőimmel a saját tempómban bökkögetek, és egyszer elkészül...és tudom, hogy a barátnőm lakását pont ugyanaz a küzüsen választott kép díszíti..:)..és ez nagyon jó, főleg ha olyan távol van, mint én és Évi, vagy Judilla...
Nagyon elgondolkodtató, amiket írtál az RR-ről. Sok-sok igazság van benne. Nekem 3 RR-em volt, különösebb barátság egyikben sem szövődött. Sok esetben nem is tudom, hogy kit rejt a név. RR-ben már én sem szeretnék részt venni, de inkább magam miatt. Rájöttem, hogy nem az én műfajom, ha határidő, ha kényszer, akkor nem öröm. Én nem tudom elővenni mindennap a hímzést (egy 3 éves gyerek mellett + építkezés + munka ez nem olyan egyszerű számomra) és lassan is hímzek. Annyiból nem bánom, hogy sokféle textíliával megismerkedtem, kipróbálhattam a fordított x-eket..stb. Alapvetően szeretettel nézek az elkészült munkákra:o) Szecsi
Megjegyzés küldése