A harci ...

2010. december 27., hétfő

... kiáltásra figyeltem fel.



Először az jutott eszembe, ilyen madár nem is jár az etetőkre.
De jár! Csak nem napraforgóért...
Mindez kb. 5 méterre az üvegajtótól.

5 megjegyzés:

Cathlen-Kata írta...

Óóó:-((( Sajnálom nagyon.

Annamari írta...

Ez a dolgok rendje... bármennyire nehezen fogadjuk el. (annak idején, amikor még bírtam jól a kemény túrákat, egy télen keresztül egy farkasfalkát "követtünk", és nézegettük a vadászataik nyomát. Találtunk szarvast, őzet, vaddisznót - az ennél sokkal-sokkal kegyetlenebb és fájdalmas volt, de el kell fogadnunk, hogy nekik ez jelenti a túlélést)

Timici írta...

:( sajnálom:(
ezért is nehéz ügy itt nálunk etetőt kitenni, mert a környékbeli macskák mindenre felmásznak:(, tavasszal egy fészek fiókát semmisítettek meg bandában:(

ercsu27 írta...

Annamari a józan eszemmel tudom...És legalább nem cinke volt!
A farkasfalka követése nagyon kegyetlen lehetett! És nagyon félelmetes!

Nap mint nap halálra izgulom magam a kis lüke kékcinkék miatt. A karvaly ugyanis szintén minden nap itt van, a kis mafla kékek meg mintha fütyülnének a többi madár riasztására.
Tegnap is figyeltem, a verebek riasztottak, a karvaly átlibbent az udvaron, az összes madár zuhanórepülésben vágódott a bokrok sűrűjébe, a kis kék meg tekert egyet a nyakán, körbenézett, aztán bontotta tovább a szotyiját az egyik ág hegyén. Majdnem kimentem betuszkolni a bozótba! :-)

ercsu27 írta...

Timikém, nálunk cölöpökön van az etetők egy része, és az etetők alatt körbe lehet csavarni dróttal vagy gallyakat rákötözni, akkor nem tudnak felmászni a macskák.

 
Benke Erika - csipkekötés. Design by Pocket