Aztán Máriától érkezett a zoknikkal együtt egy kis tárolóka, ami azonnal nagy kedvencem lett, és nem csak a gyönyörű, őszies színei miatt.
A mérete tökéletes az aktuális kötemény tárolására és hurcolására, így amióta megérkezett, ebben tartom és hozom-viszem az aktuális utazó-kötésemet. A sok várakozás óta már sose indulok el itthonról kötnivaló nélkül.
Volt egy nagyon kedves élményem az egyik várakozás alkalmával. Nagyon sokan voltunk azon a folyosón, és amikor elővettem a köteményemet, egy pillanatra szinte csend lett, majd jó páran a kötésről kezdtek beszélgetni, megdicsérték a fonalamat, a mintát. Egészen felengedett a meglehetősen feszült hangulat. A velem szemben ülő hölgy a térdére könyökölt, úgy figyelte, mit csinálok. Végül mielőtt elment, mosolyogva hozzám lépett:
- Hat szemen?- kérdezte.
- Igen.- itt már mindketten szélesen mosolyogtunk.
- Egy sorral lezárni?
- Igen.
Elköszönt, elment, de a jó hangulat még sokáig ott maradt.
14 megjegyzés:
Első gondolatom az volt, mikor megláttam a kis tartókát, hogy Anne-nél lehet látni sok-sok ilyet, gondolom, mikor talikra megy, elkél neki néhány ilyen alkalmatosság. Aztán írtad is:o) Az igényemet már én is benyújtottam lánykámnak, de azt hiszem, még várat magára egy-két-három évet:o)
Nagyon kellemes színű a Tiéd, és gyönyörű munka van rajta, mint ahogy azt már Máriától megszoktuk:o)
Jó dolog a kötést vinni ilyen helyekre.... amikor műszakira kellett vinni a kocsimat, én is vittem egy kötést, bár nekem nem volt ilyen szép kis alkalmatosságom hozzá, csak egy nejlontáska...:) Amíg a fiúk dolgoztak a bányában, én ültem és kötöttem... még egy nőnemű volt a váróban rajtam kívül, neki tetszett a kötés:) A fiúk észrevétele csak annyi volt, hogy az ujja már nem lesz kész...megjegyzem egy stólát kötöttem:)))
Én is beleszerettem már ezekbe a tatyókba Anne Hanson-nál:))
A köteményed színe is nagyon szép őszies:)
Még eszembe jutott: tavaly télen és tavasszal sokat jártam fogorvoshoz, ahol hiába volt időpontom, mindig várni kellett...Először vittem én is kötést magammal, de nálam mégsem bizonyult praktikusnak, mert nem lehetett kiszámítani mikor hívnak be, és így elakadtam a mintában. Utána már csak könyvet vittem könyvjelzővel, legközelebb elég volt csak az aktuális oldalt újraolvasni:)
Köszönöm, hogy írtatok!
Kérek szépen még ilyen történeteket! :-)
Nagyon szép és praktikus holmit kaptál. Jobbulást kívánok annak, aki miatt orvosi várók székeit koptatod! Mellesleg mi lesz ez a szépség?
Az én sztorijaim: a Vlad-ot orvosi váróban fejeztem be, amikor apát kísértem el - jó hosszú délelőtt volt, ki sem bírtam volna másként. Egyébként mindenhová viszek magammal kötést, mindig van valami olyan elkezdve, ami hurcolható.
Tőlem anyukám, és az ő 2-3 hónapja özvegyült szomszédasszonya kívánta meg a kötést (aki gyerekkoromban rengeteget és gyönyörűen kötött, de már jó ideje nem). Ez nagyon-nagyon jó érzéssel tölt el, mert értelmes elfoglaltság nélkül olyan nőknek, akik egész életükben hajnaltól éjszakáig tevékenyek voltak, de már nincs kiről gondoskodniuk, és nem is bírnák már a fizikai terhelést, nagyon hosszúak tudnak lenni a napok/esték.
Én akkor vittem kötést az ügyeletre, amikor 1 hónapja középfülgyulladást kaptam. A bordó Traveling Woman-t vittem, még az elején jártam, 2 nővér is megkérdezte mi készül, és megjegyezték, hogy legalább értelmesen ütöm el az időt, miközben várakozok. De nem nagyon haladtam vele, mert iszonyatosan féltem, és remegett a kezem. (nem hiába féltem, fel kellett szúrni a a fülem)
Ki sem teszem a lábam itthonról 2-3 aktuális projekt nélkül. Rendszeresen otthon felejtem a pénztárcám, a kulcsom vagy a napszemüvegem, de kötés vagy még inkább horgolás mindig van nálam. A horgolást jobban szeretem vinni, mert azt bármikor abba lehet hagyni, a sor közepén is akár. Kötéssel ért már néha baleset, ha hirtelen kellett eltennem.
Nekem viszont nincs ilyen szép kis nesszeszerem, simítózáras zacsikban tartom és hurcolászom minden projektem. Lehet, hogy nekem is be kellene szereznem egyet? Megyek, és szétnézek Máriánál. :)
Nagyon bízom benne, hogy egyre kevesebb "Te mindig csinálsz valamit?" megjegyzést kap az ember, ha nyilvánosan bütyköl bármit is. Én ikeás kis műanyag dobozba szoktam a hajgumira való kis virághorgolmányaimat gyömöszölni, és előkapni, amíg a nagylányom foglalkozásának végére várok a művházban. Ez a tartóka azért szebb...
Én is hordozok magamnál horgolást, kötést, nyáron, mikor jöttünk-mentünk Mamához nyaralni, a kölkök szinte átültek egy másik vonatra, mikor elővettem. Ennyit a férfiak hozzáértéséről. :)))
Köszönöm mindenkinek a történeteket, nagy örömmel olvastam őket.
Irenka: köszönöm szépen, a várókat most magam miatt koptatom, és egyelőre még nincs vége.
Gabi: Máriát csak ajánlani tudom, a zoknik mellett nekem nagyon sok mindenem van tőle, nagyon praktikus dolgokat készít igényesen.
Moncsika, ne törődj velük, te csak köss! :-)
Még történetek?
Nagyon köszönöm mindenkinek a dícséreteket.
Azért ne gondoljátok, hogy az a zoknikupac ajándék volt, Erika bőven viszonozta, szokás szerint nem ő van hátralékban.
Mióta rákaptam a horgolásra azt viszem, de előtte bizony a hímzés volt a cipelendő "mindigcsinálszvalamit"... Igen, mintaívvel, fonalak garmadájával, ollóval, stb. még a játszótérre is viszem, mert a lány már nagy, nem igényli az én társaságomat játék közben, én pedig értelmesen töltöttem az időmet ;)
Megjegyzés küldése