Részletek egy magánlevélből...

2010. június 27., vasárnap

... az én gondolataim az elmúlt idők történésével kapcsolatban. Egy magánlevél részletei, de bármikor és bárhol vállalom és felvállalom.
A történet ezerszer lerágott csont. Csak azért teszem mégis közzé, mert fontosnak tartom, hogy látsszon, számomra az egész csak korrektségről, becsületről és segítségadásról szól.
A tanítás, a tudás továbbadása nagyon fontos. Nem hiszek abban, hogy rögös utat mindenkinek végig kell járnia, abban viszont igen, hogy ha egyszerűen tovább lehet adni azt, amivel én ezerszer megkínlódtam, akkor azt tovább kell adni, meg kell mutatni, el kell magyarázni, mert nem kell mindenkinek megkínlódnia, ha nem muszáj.

Nem tartom magam "nagyasszonynak", és semmi másnak. Sokat kötöttem, ez úgy is érthető, hogy sokat gyakoroltam, ezért lehet, hogy többet tudok azoknál, akiknek nem volt módjuk annyit "madzagozni", mint nekem, vagy egyszerűen csak most kaptak kedvet hozzá. Biztos, hogy ezermillióan vannak, akik sokkal-sokkal többet tudnak nálam, előttük mélyen meghajolok.
Én csak azt tudom tovább adni, amit én tudok. De ezt mindig önzetlenül tettem, és ezután is így fogom tenni. Csak a módja fog változni, de ezt nem én akartam így, mások kényszerítettek erre, és nem csak engem...


"...Saját szórakozásomra kötöttem én is nagyon sokáig. Több oka is volt, hogy elkezdtem eladogatni a kendőket. Ez egyik, hogy már túl sok volt, és én még mindig kötni akartam. Nem számoltam mostanában, de olyan 18-20 saját kendőm biztosan van, szinte minden nap hordok kendőt. 
Sokan meg is kerestek, hogy nem kötnék-e nekik. A legtöbbet most is így adom el, ezeket nem is nagyon mutatom, mert az összes mintát láttátok már. A baráti-rokoni köröm is noszogatott, hogy miért ne próbálnám meg... De nagyon sokára adtam be a derekam.
Ami viszont biztos, nem a pénz miatt csinálom, mert nem vagyok rászorulva. Jó állásom van, megfizetnek. (...) Általában fonalra, kötős könyvre szoktam költeni, ami befolyik... nem hivalkodom azzal, hogy hogyan és kinek jótékonykodom.

Igen, engem nevez nagyasszonynak... Nem vagyok az! Nem tudom, mennyire írta gúnyosan, de ha pozitívnak szánta, akkor is visszautasítom. Csak egy kötő vagyok, aki elkötött már pár kilométer fonalat, szerzett ezzel némi tapasztalatot, amit hajlandó volt önzetlenül megosztani másokkal. Írtam valahol, hogy a Laminaria-tanfolyam két alkalmáért 6.000 azaz hatezer forintot kaptam, miközben csak a benzinköltségem 13.000 Ft volt. Biztos sokan hülyének is tartanak emiatt, de azt sem a pénzért csináltam... És nem bántam meg egy percre sem, mert olyan barátságok, kapcsolatok vannak születőben azóta, hogy nagyon megérte!


Teljesen igazad van, nem fizetik meg, ahogy más kézimunkát sem. Amikor nagyjából kikalkuláltam az árakat, akkor is több dolog vezérelt. Akkor egyetlen kötős hölgy árult csipkekendőket, az volt az elsődleges szempont, hogy ne vágjak alá. Sokat vívódtam akkor emiatt. Mivel arra vigyáztam, hogy amennyire csak lehet, lehetőleg sose kössem ugyanazt a mintát, amit ő (persze nem mindig sikerült), így a vásárlóinknak csak a stílusunk között kellett dönteni. Csak a nagyon sokadik kendőt kínáltam eladásra, és sokáig izgultam azon, hogy megütöm-e a mércét. Mindig hibátlan darabokat adtam ki a kezemből, de attól még ott volt az érzés, hogy tényleg tetszik-e másnak is... ezen még most is izgulok, a nagyon sokadik kendőnél is...

A másik meg az volt, hogy valami normális ár jöjjön ki. Fillérekért nem dolgozok. Vagy ingyen csinálom (sok kendőt elajándékoztam csak úgy), vagy úgy, hogy egy viszonylag elfogadható "munkadíj" kijöjjön. Mert még a minimálbér sem jön ki ezekkel az árakkal sem, de azt szoktam mondani, hogy úgy is ezt csinálnám...
És itt eljutottunk még valahova: nem a konkurencia a probléma, épp ellenkezőleg. A konkurencia nagyon is jó! Mert mindig fejlődésre, még jobbra, még szebbre ösztönöz, és ez jó mindenkinek. A "piac" és a vásárlók döntenek el úgyis mindent, a konkurencia pedig remélhetőleg a legjobbat hozza ki mindenkiből. A vásárlókat semmi mással nem lehet befolyásolni, csak minőséggel, stílussal, egyéniséggel. Ezért ragaszkodom én ahhoz, hogy legyen mindenkinek saját stílusa, egyénisége, és az legyen felismerhető, megkülönböztethető. Ezért haragszom a másolásra, más ötleteinek az "ellopására", és nem csak a kötés területén (sorolhatnám).
Annak idején többen megkerestek engem, hogy zavarna-e, ha ők is árulnák a kendőiket. Mindig azt válaszoltam, hogy nekem  a világon semmi jogom bárkinek is azt mondani, hogy ne áruljon csipkét, most is ezt gondolom. De a teljesen nyilvánvaló másolásért már tiltakozhatom, azt hiszem. Megjegyzem, senki más nem másolt...

Igen, a legnagyobb baj az, hogy most olyan emberek nem jutnak a leírásokhoz, akiknek mindig szívesen és örömmel segítettem. Azt tiszta szívvel ígérhetem, hogy ez csak egy átmeneti állapot, megtalálom a módját, hogy a segítség azonnal elérhető legyen, csak kérek egy kis időt hozzá. Azt tervezem, hogy sokkal több segítség lesz, de más formában, és nem lesz mindenki/bárki számára elérhető. Addig is, levélben elértek, ahogy eddig is, és minden tőlem telhetőt megteszek, hogy segítsek. Számíthattok rám!


Rengeteg tanulság volt az elmúlt hetek/hónapok történéseiben. Az egyik az volt, hogy ha már nem hagyom magam kihasználni, akkor már nem is szeretnek, már nem vagyok népszerű. Hát akkor ne szeressenek!
Kígyót-békát kiabáltak rám, amikor nem adtam oda általam nem ismert kötőknek azokat a mintákat, amiket magam is megvettem. Súlyos pénzeket költenek fonalakra, nem értem, miért olyan piros kukorica pár dollárért megvenni 1-1 mintát... Nem értem, miért csak nekem lehet fizetni érte...
Nincs szükségem a "barátságukra", de segíteni sem szeretnék többé nekik. Hosszú-hosszú levelekben/bejegyzésekben magyaráztam/segítettem sokaknak azok közül, akik most megkiabálnak. Tegyék, lelkük rajta!..."


A levél többi része már személyes beszélgetés.

Nem várok kommenteket, sem negatívat, sem pozitívat. Ha valaki mégis írna, tegye, de a történet részemről lezárva.

29 megjegyzés:

zazálea írta...

Ercsu, ha soha többet nekem nem segítenél, ha többet nem bátorítanál, ha nem tartanál tanfolyamot, ha nem mutatnál trükköket, ha nem csoroghatna a nyálam nálad, ha... ha csak ülnénk és kötnénk és beszélgetnénk (másról), akkor is maradnék.Érted ezt, Ercsu? Azt hiszem, igen, értesz engem. Mint ahogy én is téged.

ercsu27 írta...

Rita, értem. Így érzek én is. Köszönöm!
Sokat fogunk még ülni és kötni.

enigma írta...

már többször leírtam, csodállak a nagyvonalú és nagylelkű segítségeidért...és - bár fogalmam sincs, miről van itt szó- ez a csodálat nem múlik el...így ismeretlenül is , szeretettel,
Kriszti

Zsófimamája_Gabi írta...

Háát, tegnap sem sokat kötöttünk, de mégis jó volt, igaz?:)))

Annamari írta...

Nem akartam már hozzászólni, le akartam zárni a témát, de annyit még elmondok, örülök, hogy vagyunk páran így a dolgokkal. Néhány személlyel a kapcsolatom megszűnt az elmúlt időben, és őszintén örülök annak, hogy most már tudom, ki az, aki csak kihasználni akart (engem, vagy másokat), örülök, hogy velük többet nem kell kommunikálnom. Viszont nagyon sokat nyertem az egészből. Olyasmit, amit csak azok értenek meg, akiket a jószándék, a segíteniakarás és az igényesség vezet az életben.
Én is úgy gondolom, hogy sokat fogunk még ülni és kötni, földrajzi helyzetemből kifolyólag én főleg virtuálisan, de lélekben nagyon ott, veletek.

Kriszti írta...

Erika én már sokszor, sok helyen mondtam és írtam, hogy Neked köszönhetek mindent, amiért nem lehetek elég hálás. Nélküled, még a sima és a fordított szemet sem tudnám "rendesen" lekötni, nemhogy csipkecsodákat kötni. Nagyon örülök, hogy személyesen is ismerhetlek. Remélem lesz még lehetőségem Tőled tanulni.

Sajnálom, hogy tegnap nem tarthattam Veletek, biztos jól sikerült a napotok, az időjárás ellenére.

Millie írta...

Azt hiszem nem értem miről van sző, és mégis értem.
Sajnálom, hogy ilyesmivel kell foglalkoznod, de "némely ember mind egyforma".
De azt muszáj elárulnom, hogy kemény angol fontokért megvettem magamnak az észt csipkekönyvet (amit tőled is megkaptam), mert vannak dolgok amiért nem szabad sajnálni a pénzt.
Én soha nem kezdtem volna csipkét kötni nélküled :-D
Köszönöm!

ercsu27 írta...

Lányok, nagyon szépen köszönöm!
Meghatódtam, összeszorul a torkom. Eddig is biztos voltam benne, de minden egyes mondatotokkal megerősítetek: folytatni kell! Meglesz a módja is.


Gabi!

Nagyon-nagyon jó volt!:-) Írok majd erről is!

ercsu27 írta...

Millie, nekem is megvan a könyv szintén kemény angol fontokért, és még sok másik is, és most is úton van néhány kötet.
Amikor kötök vagy rajzolok, akkor kinyomtatom magamnak azt az oldalt, ami éppen kell, és azt "gyűröm".
De a könyv az más! A könyv kell, azt lapozgatom, nézegetem, simogatom, dédelgetem...

nöné írta...

Csendben vagyok, olvasok, gondolkodok. A problémáról, mondhatni, hónapok óta tudok. Sajnálom ezt az egészet, de ha pont tevődik a végére (húha), bizonyára megnyugvással, elégedettséggel teli korszak következik a lelkekben, fejecskékben. Kívánom, hogy így legyen!

Halljunk Siófokról!!!!!!!

Lente Julcsi írta...

Úgy gondolom értem ,és teljesen egyetértek veled.

Márta írta...

Kedves Ercsu!
Bár én még nagyon új vagyok a csapatban, de lélekben Veled vagyok! Miattad, a Te csodáid miatt kezdtem el csipkét kötni (pontosan tegnap, amikor ideadtad a tűimet), és hála a gondos leírásnak megy!!!Nagyon várom a folytatást, és kérve kérlek, ne add fel!! Rengeteg embernek adsz erőt, és kitartást a remekműveiddel!! Sajnálom, hogy tegnap nem tudtam társulni Hozzátok, de ha nagyobb lesz a kisfiam, mindenképp Veletek szeretnék tartani!!!

marywolf írta...

Én már csak pusztán a szemem nyugtatni is eljárok a blogodra, mert aludni még nincs kedvem, de már semmit se tudok csinálni, és ezredjére is megnézem a képeidet, alkotásaidat, műveidet!
És én is köszönöm a sok segítséget, a levélbéli kedves szavakat!
Megszakad a szívem, ha arra godnolok, hogy miket vághattak a fejedhez és milyen rosszul eshetett!
Köss továbbra is és taníts, mert olyan területen mozogsz, ahol kevesen és olyan odaadásssal csinálod, ahogy még kevesebben!
És legszívesebben azt kívánnám, hogy a megfizetett állásod mellé még ebből is szerezz egy rakat pénzt, mert tudom, hogy abból is csak táplálnád sokak kötésszeretetét.

Melinda írta...

Erikám, drága!
A véleményemet tudod, ismered, számtalanszor megbeszéltük ezt már írásban, élőszóban. Mást hozzátenni nem is tudok ehhez, de azt kiemelném most is, hogy nagyon-nagyon szomorú vagyok ettől az egész helyzettől. De túl leszünk ezen is, meglásd!:x
Puszillak!

Unknown írta...

Sajnos én sem értem, de szeretném megköszönni a sok segítségedet, én még nem tarok a kendőknél, pedig nagyon szeretném, és remélem, hogy lesz majd alkalmam még, mert itt leszel :)

Jutus írta...

Én nem tudom miről lehet szó,de a levél részlet azért mégis sokat elárul.Nekem az a véleményem hogy az irígy emberekkel nem kell foglalkozni,inkább sajnálom őket mert nincs emberség a szívükben.

Csodálom a munkáidat és emberszereteted,kérlek én is hogy folytasd tovább és ne add fel,mert nagyon sokan szeretünk idejárni hozzád,még így "idegenül" is!!!:))

Moncsi írta...

...néha elég annyi, ha csak a "lelkünk csipkésedik"...

Nyx írta...

:-(
Én eddig azt hittem, hogy ez a terület (a kötés, azok akik kötnek) mentes az ilyen gyűlölködéstől, a tipikus "party pooper"-ektől!
Nekem a te blogod volt az inspiráció, ezért kezdtem el újra kötni, ezért tudok ma már én is gyönyörű kendőket csinálni, sk.!
Olyan feladatokat vállaltál magadra teljesen önzetlenül (pl. fonal rendelés, minták fordítása stb.), ami rengeteg idővel, macerával jár...
A lényeg: köszönöm Ercsu! :-)
Remélem egyszer személyesen is meg tudom köszönni és kötünk egy kicsit együtt! :-)
Nikoletta

Unknown írta...

Erika, most olvasom ezt a bejegyzést és nem értem minden részét, csak sejtem, mi történhetett. Nagyon sajnálom! Már csak azért is, mert éppen én kerestelek meg az anya-lánya kendő kapcsán és emlékszem, milyen lelkes voltál (és én is, mert tudom, hogy ha valami kötésbe belekezdesz, abból csak valami szép formálódhat).

Néhány levelet váltottunk csupán, de minden alkalommal nagyon kedves, segítőkész voltál, tele ötletekkel! Bízom benne, hogy megoldódnak a dolgok, és a blogod is hasonlóképpen folytatódik, jó ide benézni!

bucilla írta...

Ercsukám! Te pontosan tudod mi a véleményem, így itt is csak annyit tudok írni neked, hogy nálad önzetlenebb, segítőkészebb emberrel még nem igen találkoztam, és sajnálom, hogy pont téged érnek ilyen támadások...

aniko66 írta...

Én sokáig azt hittem, hogy tudok kötni.... míg nem találtam rá a lamináriádra... s ezzel együtt a részletes leírásodra, útmutatásodra. Talán most már tudom, hogy pontosan mennyire messze vagyok a te profizmusódtól... de van egy csodás - saját kötésű - kendőm, s lesz még több is, ha belőled töltekezhetem, ha inspirációra van szükségem! Köszönöm!

mari írta...

Kedves Erika!

Olvastam én, hogy valaki "nagyasszonyozik", ha ez valami pozutív megjegyzés lett volna, akkor elsőként Rád gondoltam volna. Szomorúan tapasztaltam, hogy ez nem dicsérő jelző volt, így azt hittem másról írnak. és nem...
Blogom nincs, de nekem is csak segítetteél, kitetted a blogomra a kendőt, amit kötöttem, fonalat rendeltél, sőt el is hoztad és odaadtad személyesen a fiamnak. Ugyan mindenki tudja rólad milyen önzetlen vagy még az ilyen ismeretlenekkel is , mint én, de gondoltam le is írom, hogy Te jó úton jársz.

Névtelen írta...

Én is csak köszönni tudom mindazt a segítséget, amit kaptam tőled.

A minták terén érzem egy részét a leírtaknak, rajtam is lecsapódik, bár nem ismerem az egyéb történéseket, így ahhoz hozzászólni nem tudok.

Az biztos, hogy nem érdemled meg a negatív kritikát, te nagyon nem érdemled meg! Sajnálom nagyon. De minden csoda három napig tart, vége lesz ennek is hamarosan, meglátod.

Névtelen írta...

Ercsu!
Régóta kötögetek....de ha nem találok a blogodra,ha nem látom azt a sok-sok csipkecsodát, ha nem kapok Tőled önzetlen segítséget bármikor ,bármiben,ha.......folytathatnám,de előttem már leírták sokan.........köszönöm én is Neked.

nenca írta...

Az előző hozzászólás nem névtelen,én voltam ,csak elnyomtam a pöttyöt-)))))
Ercsu! Köszönöm!

Kormica-Szilvi írta...

Én sem tudom miről van szó...
...de szeretek benézni a blogodba, mert itt mindig olyan szépeket találok :)
Kár lenne, ha ezentúl nem lehetne...

Szihaj írta...

A leírás és a levélrészlet alapján csak sejtem, mi történhetett, de így is felháborít a dolog!
Ezúton szeretném én is megköszönni Neked a sok-sok segítséget, amit Tőled kaptam!
Remélem, a rosszindulatú emberek nem tántorítanak el a tanítástól!
Hajni

Timici írta...

hogy én ezt miért csak most olvasom nem tudom...sajnálom, hogy idáig fajultak a dolgok:(
Én is nagyon sokat köszönhetek Neked, fonal és tűrendeléseket, mintákat és jó szót:o) ez utóbbi éri a legtöbbet számomra:o)))
Remélem, hogy megtalálod a megoldást a dolgok folytatására és elmaradnak a negatív kritikák, amik nyilvánvalóan csakis irigységből és duzzogásból adódhattak.
puszillak!:*)

Unknown írta...

Erika! Bár nem ismerem a konkrét ügyet, mégis ráismertem a bejegyzésből több olyan helyzetre is, ami velem is megtörtént már. Én kutya tenyésztő-kiállító témában jártam már hasonlóképp, huszon.... éves tapasztalattal. Ami ez idő alatt nem kevés pénzért és keserű tapasztalatokért cserébe rámragadt, azzal én is önzetlenül próbáltam nem egyszer segíteni másoknak, és a kis állatkáiknak... Azóta csak pár barátom maradt... de azok legalább barátok. Szerintem neked sincs szükséged ál-barátokra, akik mindent megtudnak tőled, amit csak szeretnének, aztán meg a hátadba döfik a kést. Én a saját tapasztalataimra mostmár azt mondom, örülök is, hogy így történt, legalább kiderült, ki milyen ember. Hát ez van, nem öröm, de leglább tudod, hogy képes vagy olyat csinálni, amiért mást megesz a sárga irígység. Te csak legyél büszke magadra, ez is azt mutatja, hogy van miért irígykedni Rád!

 
Benke Erika - csipkekötés. Design by Pocket